Csak egy papírszelet
A Latinovits Zoltánról, a színészkirályról szóló oldalt szerkesztettem a minap a Wikipédián, amikor eszembe jutott, hogy nekem is van vele kapcsolatban egy “tárgyi “emlékem, beillesztem a szócikkéhez: egy sárguló lapon – 41 éve – egy aláírást őrizgetek tőle.
Amikor 1971-ben Tóalmáson nyaraltam az Andrássy-kastélyban, találkoztam vele, akkor kaptam tőle az autogramot. Ötödikes voltam, amikor még úttörők (kisdobosok) táboroztatására használták a pompás, ódon épületet. Egy hatalmas – széttárt karú – medvére emlékszem a kastélyon belül, a zegzugos, félhomályos folyosókra meg a délutáni szilenciumokra, amikor aludnunk kellett volna. Két felügyelő vigyázott ránk: egy idős bácsika és egy fiatal tanárnő. Csoportkép is készült a fiúcsapatról, akikkel együtt élveztük, hogy számunkra hamarabb véget ért a tanév, május végén már elkezdődött a tóalmási ittléttel a nyári szünet. Még tartottak számunkra – 30 perces – tanórákat, de itt jelesnél ritkán kaptunk rosszabb osztályzatot.
Egyik éjszaka nagy fényességre ébredtünk, filmet forgattak a kastély parkjában. Kikukucskáltunk az ablakokon, és onnantól kezdve vége volt a szunyókálásnak. Engedélyt kaptunk, hogy a forgatási szünetben odamenjünk a színészekhez. Egy karosszékben ülő bácsi körül rengetegen álltak sorba. Ide sorakoztam be én is. Latinovits Zoltán – aki akkor még ismeretlen felnőtt volt a számomra – türelmesen, mosolyogva adta az autogramokat a körülötte csivitelő gyerekeknek.
Vajon melyik magyar filmet forgatták akkor Tóalmáson? 
