javori

Az űrhajózás befuccsol, túlságosan sérülékeny az ember, messzire nem juthat a világegyetemben, hiszen még a saját Naprendszerét sem képes elhagyni.
Más módszerekkel kell távoli – a nagy részt kietlen, puszta – világokat felkutatnia.
A telepátia az egyik ilyen lehetséges kiút.

De mi lesz akkor, ha az agyi impulzusokkal cserkésző idő- és térutazó agyának egy icike-picike sarkába egy magányos, idegen, intelligens lény fészkeli be magát?!

Shephard Blaine, a tapasztalt telepata gyakran tölt el 30 órát koporsószerű szerkezetben, csillaggépben, hogy a tudata messzire kószálhasson a világűrben.
Ugyanis ekkorra a tudat már el tudott jutni mindarra a helyre, ahová a test nem volt képes.
A felfedező jelenlegi úti célja 5000 fényévnyire található a Földtől.

Az itt felfedezett bolygón találkozik egy nagy kék teremben a négy méter magas rózsaszínű lénnyel, aki megosztja vele az elméjét. Az idegen létforma – kinek számára az idő nem titok, ki tudatával bolygókat látogat – millió éves tudása, emlékei lenyomatként átkerülnek az emberbe.

A kézfogáshoz hasonló agyfogástól meglepett felfedező visszatérvén a kiindulási állomásra úgy érzi, hogy menekülnie kell, mielőtt kivonnák a forgalomból, mivel „szennyezett” lett.

A történet az USA-béli Fishhookban (a világűr halászának központjában) kezdődik.
A mentális tudományt felhasználó óriási épületkomplexumból; elzárkózó, diktatórikus hatalmi centrumból nem könnyű meglépni.
Kirby Rand, a kutatóintézet biztonsági szolgálatának vezetője is gyanúsan fürkészi a „földönkívüliség áporodott szagát magán érző” Shepet.

Ahogy haladt előre a cselekmény menete, egyre inkább egy settenkedő PKD-s (Philip K. Dick-dezsavű) kerített hatalmába.
Telepaták (telcsik), teleporterek (tárgymozgatók), leviátorok (repülni tudó emberek), távolsági érzékelők ( pszík), köznyelven „parnyákok” csapnak össze a történetben.
De a Harry Potter-szindróma is áthallik: lidércek, farkasemberek, manók, boszorkányok, hárpiák kerülgetik az egyszerű, varázsmentes lényeket.
Legalábbis ők azt hiszik.

A hétköznapi beszéd közbeni telepatikus csevelyekbe kapcsolódtam be, Kereskedő Állomásokon nézhettem szét, ahol a galaxisból összehordott kincsekkel (növényekkel, gyógyanyagokkal, állatokkal, szövetekkel, fémekkel, élelmiszerekkel, parfümökkel, szokatlan irodalmakkal…) ismerkedtem meg.
A hentesnövény megszünteti a szegények éhezését, a dimenzínóban a nézők immár nem csak bambulva bámulnak, a filmbéli kalandok testközelbe kerülnek. A tranzó teleportáló, anyagátviteli berendezés, kár hogy egyelőre csak földi körülmények között használható.
A galaktikus tudás enciklopédiája nyílt meg előttem, bizonyítván, hogy nemsokára egy új értelem kora közelg.

A főhős rejtőzködése közben barátokra lel (Harriet Quimby, Godfrey Stone), ellenséges tömegekkel küzd meg, felgyorsul a hétköznapi emberekhez képest, sőt ha kutyaszorítóba kerül (lincselés): akár az időben is képes elmozdulni.

A Tündérország mellett a Pokol is megjelenik az egyensúly kedvéért Lambert Finn képében, aki üvöltve tért vissza egykor űrutazásából, s azóta Fishhook és a parnyákok totális megsemmisítésére törekszik. Félelmetesen hatékony titkos szervezetet hoz létre, kik jól szervezetten készülnek a Halloween Hadműveletre.

A szerelem tündefénye Anita Andrews képében libben fel a történetben, ki a megtűrt paranormálisok gyűjtőhelyeként ismert Hamiltonban él.
Micsoda áthallások?! (Anita Ekberg) (Terminátor – Linda Hamilton)

A katolikus egyház (Dan Brown előtt 30 évvel) Flanagan atya képében küzd a világ anyagias szemléletének kialakulása ellen. Szerinte az egyház nem rideg és dogmatikus, hanem modern és változik, igaz lassan. De szilárdan áll a változó emberi értékek földcsuszamlásai között.

A végkifejlet arra a kérdésre keresi a választ, hogy a hatalmas földönkívüli erő és a hihetetlenül óriási tudás felhasználható-e az egész emberiség javára?!

+++

Time is the Simplest Thing –1961

Fordította: Végh István

Maecenas Könyvkiadó, 1993

340 oldal

298 Ft

This entry was posted on péntek, április 2nd, 2010 at 7:27 du. and is filed under Olvasónapló. You can follow any comments to this post through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Bookmark this post: