javori

Egyedi hangulatú horror kisregények (3) és novellák (3) találhatók a Lazi Könyvkiadó 1998-ban kiadott kötetében.

Aki szereti Edgar Allan Poe komor világát, az H. P. Lovecraft által kreált mítoszokban is jól érzi majd magát.

Műveire jellemző a folyamatos borzongás, az ismeretlen, kegyetlen iszonyattal való szembesülés.

Történeteit átszövi a lappangó sejtés és bizonytalanság; a szenvtelen, az ellenséges emberelőtti hatalmakkal való félelmetes és elkerülhetetlen találkozás.

Árnyék az időn túlról

Egy angol professzor emlékezetkiesésében szenved.
Sőt, 1908 és 1913 között furcsán viselkedik, mintha egy másik személyiség lenne.
Az ötéves ördöngös megszállottság után éjszakánként eszeveszett látomások és rémálmok kísértik.
Az idő szédítő mélységeibe zuhan, és 50 millió évvel az ember előtt járva a Dicső Faj 3 méter magas, rücskös felületű, csápos, kúp alakú, zöld vérű, háromszemű lényének a bőrében tér magához…

Visszatérve a saját testébe és korába – Nathaniel Wingate Peaslee – nyomozni kezd az egykorvolt világ és különleges lakói után.
A Dicső Faj egyaránt képes kivetíteni egyedei elméit a múltba, a jövőbe, még más naprendszerek értelmes lényeinek testébe is.

A testcsere kölcsönös, de az irányító szerep az ősöknél marad, ők határozzák meg az eredeti felállás időhosszát, annak megszűntét is.

A foglyul ejtett elmék az ősbirodalom városában kóborolhatnak, elmélkedhetnek, feljegyzéseket is készíthetnek saját népük, bolygójuk történetéről, szokásairól, kultúrájuk bármely eleméről.

Az elrabolt tudós a kúplények társadalmát fasiszta szocializmusnak nevezi.

Leírja, hogy az emberelőttiek egymással már nem háborúznak, 4-5000 évig is képesek létezni, s legjobb elméiket elpusztulásuk előtt a jövőbe – más testébe – menekítik.

Harcban állnak – és rettenetesen félnek – a Mérhetetlen Vének gigászi polipszerű, alakváltó (láthatatlan?), föld alatt élő (egyelőre hermetikusan elzárt) lényeitől, akik más világegyetemből érkeztek még őelőttük (500 millió éve).

Terveik között szerepel – ha netalántán a sors úgy hozza -, hogy ezerszám küldik majd a jövőbe az emberiség után következő vitéz bogárfélék nemzetségébe legpompásabb tudósaik elméjét.

A professzor ásatásokra indul az ausztráliai sivatagban.

Tudósunk egyszer elkeveredik régésztársaitól, egy járatlan folyosóba “merül”, hogy rátaláljon egy eszement világra, ami a logikus gondolkodás határán található, és kiszabadulni kész ördögi erővel bír.

Hogy mi vár itt rá?!

Lidércnyomás vegytiszta formában.

A lopakodó félelem

 

A Viharhegyen egymást érik a megdöbbentő és véres gyilkosságok.

A vérengzések felderítésére érkező hősünket a groteszk és a szörnyűség iránti rajongás hozta erre az istenhátamögötti világba.

A démon az errefelé gyakori viharok alatt emberek tucatjaival végez.

A hegylakók legendái évszázadokra visszamenőleg regél a megfejthetetlen rejtélyről.

A Martense család lakott egykoriban a hegy közelében, az udvarházuk romos állapotban elhagyatott.

Az elzárkózó család 150 éve költözött ide a városok zajától menekülve, bízva a vidék nyugalmában, csendjében, békéjében.

Visszahúzódóan, elszigetelődve éltek itt hosszú nemzedékeken keresztül, míg egy napon a szolgáikkal együtt valamennyien eltűntek.

A haláldémon közben egy borzalmas égzengő vihar alatt egy egész falut kiirt (75 embert).

Főhősünk az udvarház kéményének árnyékában felfedez egy szörnyet, de az elillan előle.

Majd két barátja és egy falubeli kutató rettenetes halálának részletező leírása sokkolja az olvasót.

A történet végén azonban szemtől szembe kerülünk a borzalommal.

Egy alagútrendszer feltárása nemkívánt események egész sorozatát indítja el.

Megtudjuk, mit hív elő – az ezen a környéken gyakori – földöntúli égzengés.

 

A kívülálló

 

Nyirkos félhomályban nevelkedik “valaki”. Rengeteget olvas, gondolkodik magányában.

Megszökik sötét – földalatti – kastélyából, s végre emberekkel találkozik.

“…Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.”

A bálból mindenki fejvesztve elrohan.

Vajon miért?

 

Rémület Dunwichben

 

Egy albínó asszonynak fura, meglepően gyorsan növekedő gyermeke születik.

Az apját senki sem ismeri a porontynak, a mágikus nagyapa törődik velük.

A fiú azonban hamarosan átveszi a családfő szerepét – a nagyapa halála után –  magára maradó anyától.

8 éves a lény, amikor az anyja már retteg tőle, de a falubeliek is iszonyodnak a 7 láb magas torzszülöttől.

A sötét bőrű szatírforma a világ békéjét, létét fenyegető manipulációk eszköze, a Régiek áttörését készíti elő.

Félig más bolygó, más dimenzió szülötte a vérszívó fekete fattyú, aki a bosszantásunkra még megfejtésre váró naplót is vezet.

Ki fogja majd megállítani?

Főleg, ha már nem lesz egyedül…?!

Időnként a kecskefejők (madarak) fenyegető csattogása is felhangzik.

De más akusztikai és virtuális perverziók is bőven kísérik a záró – számomra kicsit unalmas, belefásuló borzalmas -  20 oldalt.

 

Onnan túlról

 

Az öt érzékszerv édeskevés, ha többet akarunk megismerni a világmindenségről.

Egy feltaláló morbid gépezetet készít a szunnyadó érzékszervek felélesztésére.

Meghívja egyik barátját, aki egy revolverrel érkezik a tudós lakásába, szerinte egy fegyver mindig jól jöhet.

…de az örvénylő, testetlen démonok ellen mindez fabatkát sem ér.

 

Emlékezet

 

A kihalt, romba dőlt paloták között a Géniusz és a Völgy Démona csendesen elbeszélget.

Az itt élő majmocskák sem tudják, hogy hová tűntek az emberek.

 

Necronomicon

This entry was posted on vasárnap, szeptember 27th, 2009 at 4:10 du. and is filed under Olvasónapló. You can follow any comments to this post through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.