javori

Fehér Klára - 1968-ban megjelent - Nem vagyunk ördögök című humoreszk-gyűjteményéből két apró részlet:

Csodarádió

“Helsinkiben Tünde rádiónkon hallgatjuk a helsinki híreket.
– Isteni ez a rádió – állapítjuk meg elégedetten. – Különb, mint egy japán tranzisztoros. Fogta ez már Moszkvát, Jerevánt, Tokiót, Athént – csak oda kellett vinni.” (257. oldal)

Apró-cseprő közmondások

“Kéz kezet mos – de néha mind a kettő piszkosabb lesz tőle.
…
A türelem rózsát terem – vagy kötbért.
Hallgatni arany – bólogatni gyémánt.
A rest kétszer fárad – de lehet, hogy csak egyszer, és még célprémiumot is kap.
Jó tett helyébe jót várj. Ha van időd és türelmed.
…
Szemesnek áll a világ. Hát még a szemtelennek!
Olcsó húsnak híg a leve. Szerencsére nem olyan olcsó…
Bátraké a szerencse. Ha nem felejtik el bedobni az e hetit.
Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. De gyakran megkapja.
Ma nekem, holnap neked. Holnapután be kell venni a Kovács kartársat is.
Nehéz télen szeretni a telet és nyáron a nyarat.” (493-494. oldal)

+++

  A 494 oldalas kötet 282 rövid szösszenete szinte blogbejegyzés-szerűen idézi fel a 42 év előtti Magyarország ügyes-bajos, nevettető-bosszantó dolgait; a hétköznapi szürke átlagemberek életében nap, mint nap előforduló vidám-könnyes eseteket.

Fehér Klára a férjével, Nemes Lászlóval bebarangolta az egész világot. Útikönyveket írtak együtt (pl.: Gésák, pagodák, titkok - 1965), így természetesen ebben a kötetében is helyet kapott az “Utazni kell” (fejezetcím) érzés …

Több története a messzi jövőben játszódik.

A Földrengések szigete (1958 ) és az Oxygénia (1974) alkotója csípős gúnnyal figurázza ki az időrabló bürokráciát, a kicsinyes és pökhendi hivatali hatalmasságokat, de megértő a - mindenkori - esendő emberrel.

Az Aranykor című - hét napon keresztül játszódó - írása az időjárás-szabályozás nehézségeiről szól. A “KOZMOSZ ÉS VIDÉKE” újság vezércikkben számol be a Mars Fia 999 meteorológiai űrállomás áldott tevékenységéről.

Addig a bizonyos hetedik napig azért számtalan - nemvárt - meglepetéssel is szembekerül a MISI (Mindenség Időjárásügyi Minisztérium) apparátusa.

A Történet a huszonharmadik századból mini-sci-fije egy az Alga-Élelmiszerkombinátban dolgozó ifjú technikus mindennapjaiba enged bepillantani.

Ekkor a munkaidő már csak napi két óra, a menzán finomabbnál finomabb világ-újdonságok közül választhatunk, a cégünk látható-hallható-tapintható mozival kényeztet, ahol bőséges a néznivalók kínálata. A fárasztó munkából hazafelé vezető úton fűszeres szagú pálma-fenyő-hársfa kereszteződésből nemesített fák között sétálhatunk.

Lakásunk tetőteraszán úszómedencében lubickolhatunk, és a lefekvés után is kellemes, de fárasztó meglepetések várnak ránk…

Életrajz

Miskolcon születtem, de másféléves koromban a szüleim - friss lakáskiutalással a kezükben - a közeli Kazincbarcikára költöztek.  Édesapám itt kapott állást a Berentei Vegyi Művekben, később a Borsodi Vegyi Kombinátban. Mivel Miskolcon egy pincelakásban laktunk - ráadásul társbérletben, ahol pici babaként bárányhimlőt kaptam a szomszédbeli gyerekektől - nem volt kérdés, hogy a földszinti főbérlői tanácsi bérlakás miatt érdemes váltaniuk.

Édesapám elbúcsúzott a DIMÁVAG-beli munkatársaitól - akik emlékül az együttdolgozott 13 évért egy ezüst cigarettatárcával ajándékozták meg), és irány az új ígéretek földje: a fiatal (1954-ben létrehozott) szocialista kisváros.

Miskolcra fiatalként gyakran visszalátogattam, főleg az akkoriban még népes  rokonságot kerestük fel a szüleimmel együtt.  Felnővén is, kirándulásaim során gyakran megnéztem a megyeszékhely nevezetességeit (pl.: Lillafüreden a Palotaszállót, a kisvasutat, a Hámori-tó és a vízesés környékét, az Anna-mésztufabarlangot, az István-cseppkőbarlangot, a  diósgyőri várat, a tapolcai barlangfürdőt, a Miskolci Nemzeti Színházat, stb.)

Fiatal sportolóként versenyeztem az MVSC és a DVTK pályáján.

Főiskolai tanulmányaimat segítette a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárból kölcsönzött szépirodalmi és szakkönyvek garmadája.

Az elmúlt években leggyakrabban a szuper- és hipermarketek látogatójaként tűntem fel Miskolcon, mindaddig, míg Kazincbarcikán is megépültek ezek hasonló vagy kicsinyített változatai.

Nemrég olvastam Moldova György: Érik a vihar című riportkönyvét.

Én más Miskolcra emlékeztem, megdöbbentett ez az 511 oldal.

Megerősített abban, hogy egymás mellett több valóság is létezhet, ahányan érzékeljük - legalább - annyi.

Az 1956-ban történt miskolci eseményeket részletesen tárgyalja, háttér-információkkal szolgál Vályi Péter miniszterelnök-helyettes tragikus balesetéről (1973. szeptember 18.)!

Kazincbarcika várossal kapcsolatban a könyvben 16 helyen találtam - néha dicsérő, többségében negatív - utalást.

Meg még egy - engem megerősítő - megszívlelendő jó tanácsot jegyeztem fel olvasás közben:

“A jó pedagógus szeretve tanít, kavicsért hajol le, és csillagot emel föl.”

Moldova György: Érik a vihar I-II.

Moldova György autonóm ember, kéretlenül is elmondja a véleményét. Miskolc polgármestere felkérte, hogy írjon egy riportkönyvet a városról.
Nem tudom, mit várt a városvezetés?!

Moldova nem az a fajta ember, aki dicshimnuszok írására megvehető, aki azt írja meg, amit elvárnak tőle. Ő egyéniség, szociálisan érzékeny, éles szemű, bátor nyelvű, munkamániás, precíz megfigyelő.

A kétkötetes mű első felében a megyeszékhely lepusztult lakótelepeit mutatja be, majd a társadalom peremén élő emberek hányattatásait tárja elénk kíméletlen őszinteséggel. Az egészségügy, a rendőrség, a kereskedelem témakörök után az őslakos és a betelepített cigányok sorstalanságáról ír. A romákkal összefüggő problémákat nyersen, hosszan, vissza- visszatérve ismerteti, de rokonszenvez az elesettekkel, elmegy a cigánytelepekre, meghallgatja az ottélőket, állítása szerint itt egyszer sem keveredett atrocitásokba.

A második kötet elsősorban Miskolc gazdasági életéről szól (fonó, bányászat, cement, idegen tőke, magyar vállalkozások. kohászat), de itt olvastam a “kultúráról”, a “Szikláról” és az egyetemről is.
A szociográfiában sok a bírálat, kevés a dicséret, lehangoló, sötét fellegekkel riasztó (mint a borítón) a könyv összképe, de ne a tükröt szidja az, akinek a képe ferde!

Az író leírta, amit tapasztalt, amit látott, a beígért vihar még nem tört ki, bár Mezőkövesdnél nemrég már tornádót filmeztek, s a föld is a napokban többször remegett Borsodban, közel Miskolchoz.

A kopott kórteremben négyen feküdtünk. Én az ablak közelében, a fal tőszomszédságában kaptam helyet, gerincsérv műtétre vártam.

Az ajtó melletti ágyon egy autóbaleset áldozata – súlyos fejsérülést túlélve - hosszú hetek óta lábadozott. Velem szemközt egy gerincműtött sorstársam már túl volt a műtéten, ő mesélt arról, hogy mi vár majd – a kivizsgálások után - rám. A negyedik ágyon – a közvetlen közelemben – egy öreg, magatehetetlen bácsi nyögdécselt. Agyműtét után került ide az intenzív osztályról, nem volt tudatánál. A húgyhólyagjára szerelt katétert az ágy mellett vezették el, amikor ettem, a vékony cső pont a látómezőm közepében volt. A sárga folyadék néha-néha lassan araszolt lefelé.

A műtét előtt leírhatatlan fájdalmat éreztem a hátamban, derekamban, a bal lábamban: a combban, a térdnél, a bokánál. Járni sem tudtam, görnyedve közlekedtem otthon, ha a WC-re kellette mennem. Fájdalomcsillapítókon éltem, ha már az előző adag hatása múlóban volt, akkor alig győztem kivárni a következő adagot. A háziorvosom naponta meglátogatott, injekciókkal bombázta a derekam, de nem tudott segíteni. Az ágyban sem volt nyugalmam, nappal és éjszaka egyaránt gyakran a kínok kínját éltem át. Nem ízlett az étel, nem kötött le a tévé, még az olvasásra sem tudtam koncentrálni.

Idegsebészetre kerültem, ahol azonnali műtétet javasoltak, mert a bal lábam zsibbadásából és a műszeres vizsgálatok eredményéből azt a következtetést vonták le a kezelőim, hogy megbénulhatok.

A műtét utáni ébredésemkor az első pillantásom a szomszéd katéterére esett. Kifogástalanul működött.

Nem irigyeltem az ápolónőket. A pelenkázás közben az emberi test emelgetése kutyafüle a borzasztó szaghoz képest. Pedig a kefir zsemledarabkákkal, lassan etetgetve a beteget: igencsak kímélő étrend. Az agyvérzés utáni állapot, a mozdulatlanság, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság: embertpróbáló időszak.

Az én porckorongsérv műtétem itt rutinbeavatkozásnak számított, 4 nap múlva már el is hagyhattam, bicegve, araszolva a kórházat. Mentővel vittek haza, persze a megyeszékhelyről előtte bebarangoltuk a környező falvakat betegtársaimmal. Az én városom az út végcélja volt, így a 45 perces menetidő több órára duzzadt. Szerencsére a kötésem nem vérzett át, pedig a magyar úthálózat ideeső - kátyúkkal alaposan ellátott - része minden megtett ezért.

A varratokat már – visszarendelés után – pár nappal később a magánrendelőjében távolította el a műtétet végző orvos.

Jó tanácsokkal is ellátott, készségesen válaszolt a kérdéseimre.

A legfontosabb az lesz a közeljövőben, hogy vigyázzak magamra, semmiképpen ne emeljek 4 kilogrammnál nehezebb súlyt.

A sportolásból csak az úszás maradhat (hamarosan be is iratkoztam egy tanfolyamra), a focinak, röplabdának vége… Amikor megkérdeztem, hogy meddig nem rúghatok (üthetek) labdába, akkor lehangoló volt a válasz:

- Ameddig él, kedves István!

Sajnos ez a betegség nem gyógyítható, a tünetek újra visszatérhetnek, akár még nyaki sérv is lehet belőle, ha felelőtlen életformát folytatok. Az pedig - a műtétet követően - intenzív osztállyal, katéterrel, s egyéb belém épített készülékekkel folytatódik.

Ha szerencsém lesz, akkor a bottal vánszorgásra várnom kell egy-két évtizedet…

Fontos lesz majd a napi gerinctorna: lassan, óvatosan, de rendszeresen.

Végül az idegsebész reumatológia szakrendelésre utalt, hogy ha az ottani szakorvos jónak látja, akkor – gyógyvízterápiával kiegészített – rehabilitáción vehetek részt Mezőkövesden.

Egy remegő, lassan, bizonytalanul felemelt kézre emlékszem: az idős bácsi, aki mellettem feküdt, már magánál volt akkor, amikor elköszöntem a szobatársaktól. Ő is búcsút intett. Beszélni, mozogni még nem tudott, de magánál volt, s minden jót kívánt nekem.

2001 májusa múlt idő, most 2010 augusztusa van…

Elnézem, ahogy a kollégáim cipelik a súlyosabbnál súlyosabb szekrényeket, táblákat, polcokat, asztalokat: fel a harmadik szintre. Dobozok, bútorok, szemléltető eszközök: ezernyi mennyiségben. Két hete tart a visszaköltözés a százmilliókból felújított iskolába, de messze még az alagút vége…

Egy kéz figyelmeztet a múltból, főleg akkor, amikor erőn felül próbálkozom, s lihegve kapaszkodom lefelé jövet a korlátba, hogy ne törődjek mások morgásával, lebecsülő pillantásával.

Sérvműtéttel a hátuk mögött - valószínűleg - ők sem ugrálnának!

“Egy népszerű ember – egy igazán jó értelemben vett sztár évtizedek óta.
De természetesen Nyilasi Tibi is ifjan, valamikor az alapoknál kezdte. A margitszigeti első hivatalos labdaérintéseket követően jöttek Üllöi úti évei. A Fradi ifiben játszott és bizony egy-két megmozdulása után nekem is megmozdult a Fradi-szívem.” (Albert Flórián)

+++

Nyilasi Tibor (Várpalota, 1955. január 18.) labdarúgó, támadó középpályás, edző.

A Ferencváros és az Austria Wien játékosa volt.
Kétszeres magyar (1975–76, 1980–81) és háromszoros osztrák bajnok (1983-1984, 1984-1985, 1985-1986).

1981-ben az év labdarúgója Magyarországon, magyar gólkirály és Ezüstcipő-nyertes, 1984-ben osztrák gólkirály
70 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, ahol 32 gólt szerzett.

Két világbajnokságon vett részt (1978, 1982).
1981-ben Európa-válogatott volt Csehszlovákia ellen.
Edzőként a Ferencvárossal egyszeres magyar bajnok: 1991-1992.

Forrás:  Nyilasi Tibor

+++

Gazdag pályafutását öleli fel (2003-ig) ez az album 215 fekete-fehér és 130 színes fotóval.
A 296 oldalból 220 -on visszaemlékezések, mérkőzések statisztikája, újságcikkek, riportok olvashatók Nyilasi Tiborról, a Ferencváros meghatározó játékosáról, későbbi edzőjéről.
A kötetet színes fényképalbum zárja.

Érdekes és megható volt olvasni azokról a bajnoki és válogatott meccsekről, amiket én magam is láttam – televízióban – vagy hallottam (rádióban), netán olvastam róla (újságokban).
Bőséges szöveges és képi információt kaptam Nyíl kisgyermekkoráról, felnőtt labdarúgó-pályafutásáról a Fradiban, az Austria Wienben és a magyar nemzeti csapatban eltöltött időszakról.
A gondok, bajok, sérülések, csalódások és kudarcok is terítékre kerültek.

Még Tibor kedvenc ételéről (sztrapacska) is szól egy oldal…

Napjainkban újra számítanak az egykori klasszisra: a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) sportigazgatójaként.

Hajrá Nyilasi Tibi!!!

Megrázó, drámai, jól megírt, párhuzamos szerkezetű kisregény.

Nem sci-fi, politikai kalandtörténet.
A kíméletlen zsarnokság, a kegyetlen diktatúra jellemrajzában – 1982-es a kötet – az akkori, de a mai hazai veszélyes viszonyok is felfedezhetők.

+++ Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. +++

A cselekmény fő helyszíne: a Déli Köztársaság (Afrikában) és a - nyugalom, jólét fegyelmében élő - távoli Skandia (Európában) könnyen azonosítható.

Egy skandináv író (Sven) megérkezik egy apartheid országba, ahol nemzetközi hírű fekete írótársát (Govan) szeretné kiszabadítani a diktatúra börtönéből. Még nem tudja, hogy ez csak erőszakkal sikerülhet.
A főhős reménytelennek látszó küzdelme tiszteletet ébresztett bennem.
Sven Viborg és Govan Dyebo hűséges barátsága reményt ad a számomra, hogy még a leglehetetlenebb helyzetekben se adjam fel.

Ne a hétköznapi életben gyakran előforduló - jobb életminőségért, pozícióért, kiváltságokért - folytatott harcot tartsam fontosnak, hanem az igazság keresését.
A regényben felbukkanó realista, pesszimista, cinikus és az örökké bizakodó vadromantikus álláspont közül számomra ez utóbbi vált követendő példává, a tragikus befejezés ellenére.

Napi aktualitással bíró idézetek:

“Az idő a legdrágább kincsünk, az csak a miénk. Gyűlölöm, ha lopják az időmet…” (29. oldal)
“A nevek már régóta nem azt jelentik, amit valaha jelentettek.” (78. oldal)

A könyv a Rakéta Regénytár (rare) sorozatban jelent meg.

Tömény.
Az alak- és tájleírások, a képek, a történetek, a párbeszédek, a filozofálgatás, a stílus = nem hétköznapi!

Az 1916 és 1927 között keletkezett alkotások között vannak tollpróbák, tárcák, napilapok számára írt úti jegyzetek, beszámolók.
A 2-3 oldalas apró novelláktól, hosszabb elbeszélésekig sokféle a kínálat, de még 3 kisregény-szerű (A kedves, A vezérkatona, Út a Metropolon) alkotás is helyet kapott a kötetben.
Néhol (ritkábban) kikacsintóan humorosak, többségében szomorúak, tragikusak a kisepikák.
Van, ahol gazdag a cselekmény, míg máshol szinte semmi sem történik (a lélektani novellákban).
A kedvenceim a kötetből:

Ernő (fiatalkori zsenge Salamon Ákos néven) (megható)
Írógépek (humor + csattanó)
A bácsi (derű és irónia)
Orosz vendégek (a kétpólusú szerkezet miatt)

Az Út a Metropolon (58 oldalas megrázó sztori) is tetszett, mindaddig, míg …
De nem árulom el, aki elolvassa, gondolom, sejti majd…

+++

A fehér erdő című novella egy furcsa, meghökkentő  jövőről szól.

A “sárga pápa” a meghódított, megalázott  Európába látogatott, búcsúzni akart az élettől.

Sokan nem erre számítottak, hanem arra, hogy az uralkodó és főpap új háborút indít.

Az öreg zsarnok - aki birodalmában új, egységes nyelvet vezetett be - az első nap a tudástól, a másodikon az ösztönöktől, a harmadikon a jóságtól, a negyediken a mértékletességtől, ötödnap a széptől, hatodnap a testtől, hetednap a csöndtől, nyolcadnap a szagoktól, kilencednap  a gyermekektől, tizednap az apáktól búcsúzott. A 11. nap a vértől köszönt el, várta a halált és mosolygott.

A pápa biztonságát - sci-fi elem - a palotája közelében felvont elektromos körök biztosították, a sárga kicserélődési háború után ezen nem is csodálkozott senki.

A szerző jövőbelátó találmányai még a kommunikáció fejlődéséről: a szikraparancs és a fényrádiók.

Az Ég és a Föld ura utolsó, de hosszú és határozott leheletével:

- eltörölte az új nyelv kényszerét,

- visszaadta a fehér tartományoknak az önrendelkezést,

- feloldotta a fehér nőket a sárga férfival való együttélés kényszere alól,

- engedélyezte a magántőke és a korábbi pénzek használatát,

- korlátlanul engedélyezte a tiszta fehér fajú gyermekek nemzését és szülését…

Mintha egy Philip K. Dick történetben lennék!

De ez egy Márai-novella! Nem is a legjobbak közül…

Nostradamus szelleme újra és újra feltámad.

Nem vártam, hogy ebben a kötetben is találkozom vele…

Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet egy könyvbarát internetes oldalra.

- Ha már annyira szeretsz olvasni, akkor ott a helyed!

Megkerestem a www.moly.hu weblapot és nemrég regisztráltam.

Mit is készíthet itt egy könyvmoly?

Csak, hogy az általam - eddig - felfedezetteket említsem:

Aktuális olvasmánylistát vezethet, feltölthet könyvcímeket (alkotóval egyetemben), borítókat, véleményezheti - akár még pontozhatja is - az elolvasott műveket, fülszövegeket fogalmazhat.

A címlapon friss (irodalmi) hírek között tallózhat, létrehozhat “polcokat”, idézhet a kedvenc műveiből, “karcolhat”, “párbajozhat”, címkézhet, kommentárokat fűzhet mások véleményéhez, akár blogot is vezethet.

Kicsit időrabló, de egyelőre érdekel, hogy össze tudom-e szedni, hogy miket is olvastam el úgy nagyjából - közel - 5 évtized alatt.

Megtaláltam az 1974-1977 között vezetett olvasónaplómat, és a főiskolás irodalomjegyzéket (ahová bejelöltem az elolvasott köteteket) is kikutattam a beépített szekrény mélyéről: kiindulási támpontnak megfelelt.

Bár szomorúan konstatálom, hogy a listákon szereplő könyvek egy részéről csak homályos emlékképeim maradtak.

A feleségem egy kicsit furán néz rám, amikor órákig gépelgetek, néha meg felugrom a számítógép mellől, és a könyvespolcon pakolgatok, könyveket hurcolászok …

A mai aktuális statisztikám:

Összes olvasmány | 1179
Értékelések | 7
Kedvenc könyvek | 150
Várólista | 0
Magánkönyvtár | 634
Eladó könyvek
Cserekönyvek
Kívánságlista | 0
Polcok | 1
Karcok | 0
Események | 0
Észlelések | 0
Idézetek | 0
Blogbejegyzések | 12

… de hol van még a vége?

Ezt újra el fogom olvasni!

Aki gyermekkorában szerette a Grimm-meséket, az feltétlenül olvassa el Szergej Lukjanyenko: Alkonyi Őrség (Сумеречный дозор)  című művét!

A három történetből álló regényben a Másféléknek (többek között gonosz és jó mágusoknak, boszorkányoknak, vámpíroknak, varázslóknak és jóindulatú alakváltóknak) újabb kihívásokkal kell szembenézniük.

Az előzmények a tetralógia első és második kötete: Éjszakai Őrség és a Nappali Őrség.

Az emberiség történetében a Fény és Setét hívei a pásztor szerepét töltötték be a nyáj (hétköznapi emberek) mellett. A mutánsok a Föld sójaként hatottak, gyámolították, őrizték, védték, büntették a többségi társadalmat.  Az evolúció új lépcsőfokán állva kivételezett helyzetben létezhettek.

A Fénypártiak megalapították az Éjszakai Őrséget, a Setétek pedig a Nappali Őrséget.  Küzdelmük nem egyértelműen a jó és a rossz harca, mindkét oldal törekvései, ideológiája logikus, létük az érem két oldalának elfogadása.

+++   Vigyázat! A szövegem cselekményleírást tartalmaz.   +++

Az első történetben névtelen levelet kapnak az Őrségek és az egyensúly megteremtésével megbízott Inkvizíció, hogy egy Másféle megígérte egy hétköznapi embernek, hogy rendkívüli képességekkel ruházza fel, átalakítja magas szintű varázstudásúvá. Ez korábban még senkinek sem sikerült, az átformálást lehetetlennek tartották.

A nyomozást Anton Gorogyeckij (második szintű varázsló), a regény főszereplője szemén keresztül követhetjük nyomon. Moszkva elit negyedében lépésről lépésre közeledünk az egyre meglepőbb megoldás felé.

A második történetben egy modern és morbid Jancsi és Juliska fantasy bontakozik ki egy vidéki nyaralóban, s az azt övező sötét és titokzatos erdőben. Bár itt egy rút vasorrú bába helyett egy csábítóan szép nő keveri a kártyákat aprócska kunyhójában.

A harmadik eseménysorban vonatra szállunk, és irány Kazahsztán (Lukjanyenko szűkebb hazája: itt született 1968. április 11-én).  A feszültség is egyre nő, ebben a részben már az egész emberiség sorsa a tét.

Mindhárom történetet összeköti - a szereplőgárdán és az eseményszálakon kívül - egy különleges könyv (Fuaran) keresése, ami döntően befolyásolhatja a Másfélék holnapját.

A modern felnőtt mesét ( fantasyt) igazán elgondolkodtatóvá, de egyben bájossá is teszik a versrészletek és a dalbetétek.

Jellegzetesek az egykorvolt szovjet időket sajátságos hangulatát (”Moszkvában alacsony az égbolt.” ) felidéző apró képkockák.

Csehovtól a Vörös Hadseregig, a verszttől (mértékegység) az oroszok számolási szokásainak elmagyarázásáig a széljegyzetek sokat segítenek a fiatalabb olvasóknak is eligazodni a szövegben.

Ebben e kötetben kevesebb magyar vonatkozású résszel találkoztam, mint a Nappali Őrségben, de kettőt azért feljegyeztem:

- Az egyik inkvizítor (Edgar) amikor speciális tanfolyamon járt, volt egy magyar farkasember növendéktársa is.

- a Rubik-kocka láthatatlan változata is felvillan egy pillanatra varázslók közötti párviadalban.

A sikeres sportolók, a csudálatosan szépek, a tudományban és művészetben tehetségesek és a mindenben zseniálisan eligazodók mellett az egyszerű könyvbarátok is bátran a kezükbe foghatják (és elolvashatják) ezt az izgalmas, fantáziadús, néhol véres, ám gyakran kikacsintóan humoros könyvet!

Jó olvasást!

Alphaville, a titokzatos város francia-olasz - 1965-ben készült - sci-fi film.

Jean-Luc Godard híres 100 perces alkotása a “jövőben” (1984-ben) játszódik.

Alphaville egy több millió fényévnyi távolságban lévő galaxis fővárosa.

A metropolis fő irányítója a Földről száműzött von Braun professzor és zseniális alkotása  az Alpha 60 nevű elektronikus agy.  A számítógép a tiszta és nyers  logika nevében irányítja a települést, időközben még önmagát is fejleszti, tökéletesíti.

Egy idő után a városban minden emberi érzés betiltásra kerül, bizonyos szavak (vers, szerelem, művészet) kitöröltetnek a nyelvből. A sírás halálos ítéletet von maga után, és a “Miért?” is az üldözendő kifejezések sorsára jut.

Ide érkezik Lemmy Caution, az állandóan fényképező és cigarettázó újságíró -  valójában  titkosügynök -, akinek  likvidálnia kell von Braun professzort.

Az ügynököt már a megérkezése napján is többször meg akarják gyilkolni, de jó reflexeinek hála, a merényleteket sikerül megúsznia.

Később segítséget kap egy idegenvezetőnő, Natasa személyében, aki bár von Braun lánya, de nincs egyetlenegy emlékképe sem az apjáról.

Brutális és kegyetlen zsarnokság bontakozik ki a néző szeme előtt, a mechanikus világban csak az azt elfogadók maradhatnak életben. Az ellenállókat megsemmisítik, a bizonytalankodók átnevelő lakótelepekre kerülnek.

Hamarosan háborús készülődésnek is tanúi leszünk, Pekingville neve is szóba kerül.

A magányos - harmadik szintű csábító nőknek is ellenálló -  kalandor, a Földről jött idegen üldözéses krimijében csak néha villanak fel sci-fi-képelemek, a fekete-fehér filmben a sötét-világos kontrasztok, árnyékok adják a futurisztikus hátteret.

Hőseink gyakran futnak csigalépcsőkön, ez a csavaros történet emblémája is lehetne.

A technikai színvonal a hatvanas évek csúcstechnikája, ma már megmosolyogtató. Például a “gonosz” számítógép kinézete, s az, hogy a hősnek telefont kell keresnie a kommunikációhoz, s a közlekedési eszközökben sincs semmi földönkívüli.

Emlékezetes viszont a két főszereplő teljesítménye: Eddie Constantine/Lemmy (Bárány Frigyes) és Anna Karina/Natasa (Káldy Nóra) játéka.

Eddie marcona arcvonásait, Anna Kleopátra-szerű szépségét és Káldy Nóra bársonyos hangját: sokáig az emlékezetemben fogom őrizni.

A leendő filmnéző figyelmét a rendező keszekusza vágásaira, a történet furcsa bakugrásaira és az Orwell-i világ groteszk kegyetlenségére hívnám fel.

Különleges élmény nyújt, ha a dévédét magyar nyelven és magyar felirattal nézi meg a filmrajongó.

+++

  A minap Tesco-ban 499 Ft-ért bukkantam e filmtörténeti ritkaságra.

Filmdroid

DVD

A Solarián Alfa60-ként regisztráltam 2006. október 13-án.

Miért pont ezzel a nicknévvel?

1. Talán azért, mert az első Kozmosz Fantasztikus Könyvem Zinovij Jurjev – Valentyina Zsuravljova - Alfa és omega – Hóhíd a szakadék fölött volt.

2. 1960-ban születtem.

Kedvencem a Terminátor című fantasztikus film, ahol egy T800-101-es robot (Arnold Schwarzenegger), az Alfa, mint beszivárgó egység, fontos szerepet játszott. A halálosztó szerkezet időgép segítségével 1984-ben Los Angelesbe látogat a távoli jövőből, hogy megölje Sarah Connort, akinek még meg sem született fia lesz a gépek-homo sapiensek közötti eljövendő háború emberi vezetője.

3. Az Alphaville - francia-olasz 1965-ben készült sci-fi film - főgonosza az Alpha 60 nevű elektronikus agy.

Jean-Luc Godard híres 100 perces alkotása a “jövőben” (1984-ben) játszódik.

A mesterséges intelligencia egyeduralmi rendszert vezet be a városban. Alphaville-ben minden érzés be van tiltva: a “zene”, a “költészet”, a “szerelem” szavakat pedig kitörölték a nyelvből…

Melyik állhat közel az igazsághoz?